Prológus
Lassan elindult felém, karjait kitárta, majd körém fonta. Magához szorított és hipnotikus erejével kényszerített, hogy a szemébe nézzek. A tekintete és az ujjai, amikkel a hajamat simogatta gyengédek voltak, de a szavai, mint egy –egy kés fúródtak szívembe.
- Csak egy árny, amit szeretsz Nora. Ami köztünk volt csak ámítás, illúzió. – hangja komoly volt, tekintetében azonban fájdalom csillant. Ez egy álom volt Nora, semmi több!
„Ne mondd ezt!” akartam kérni, könyörögni, hogy ne csinálja, de késő volt, eltűnt. Csak egy lágy fuvallat jelezte, hogy valaha itt járt. Elment, itt hagyott. Zokogva rogytam a földre és átöleltem magamat. Sokak szerint a halál vagy kínzás, amikor testedet bántalmazzák, a legnagyobb fájdalom, pedig a szerelem az! Ha megérik, ha nem érik, ha hirtelen véget ér!
Hátborzongató kezdés. Ez tetszik! Ügyes vagy. :)
VálaszTörlésköszi Loren! <3
TörlésTetszik a prológus, majd tovább is fogom olvasni, és fel is iratkoztam. :) Légyszi te is olvass bele az én művembe, és ha tetszik iratkozz fel bátran. :)
VálaszTörléshttp://eszervekeserzelmek.blogspot.com/